Budapesten született 1922. februárjában. Édesapja munkásember, édesanyja háztartásbeli volt. Négyen voltak testvérek, bátyja a II. világháborúban eltűnt, öccse és nővére korán meghaltak. Kisiskolás korától munkát vállalt, ezzel is segítve a családot. Már 14 évesen, édesapja halálát követően rendszeresen dolgozott, alkalmi munkát vállalt, tejet hordott, péksüteményt szállított házhoz jómódú családok részére. Munka mellett tanult, számos szakterületen szerzett képesítést, és 43 év munkaviszony után hatvan éves korában vonult nyugdíjba. Nyugdíjazását követően aktív részt vállalt különböző társadalmi munkákban, például részt vett a metró Üllői úti szakasza és a gyorsforgalmi út kijelölésében, az Üllői út kőbányai szakaszán a zöld sáv kialakítása is a nevéhez fűződik. A Hazafias Népfrontban végzett társadalmi munka keretében az 1980-es évek közepén a Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének elnöke tanácsára létrehozta a kőbányai nyugdíjas csoportot. Jelenleg is elnöke a Kőbányai Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetének és tagja az Idősügyi Tanácsnak. Megszervezte, működtette és a mai napig is működteti azt a nyugdíjas klubot, amelyben a tagok hasznos elfoglaltsággal, a közösségi élet szépségeit megtapasztalva tölthetik nyugdíjas éveiket. Borbényi bácsi 90 éves kora ellenére is aktív motorja ezen közösségnek, értük és velük tevékenykedik.

Aktivitása, korát meghazudtoló frissessége, tenni akarása, a nyugdíjas közösségért vállalt áldozatos munkája okán Borbényi Istvánt a Képviselő-testület Kőbánya Kiváló Közösségépítő Tevékenységéért elismerő címben részesítette.