Kaposvárott született 1931. július 30-án. Szülei kétkezi munkások voltak. Szülővárosában végezte általános és középiskolai tanulmányait, kitűnő eredménnyel. Annak ellenére, hogy felvételi nélkül mehetett volna a Közgazdasági Egyetemre, vagy akár a Képzőművészeti Főiskolára, matematikából és fizikából különbözeti vizsgát tett, és beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, hogy gépészmérnök lehessen. A tanulmányai mellett már tanított is. Kiemelkedő tanulmányi eredménye okán Rákosi-ösztöndíjat kapott. Az egyetem elvégzését követően 1954-ben a Vegyipari Gépkísérleti Kutató Intézetben kezdett dolgozni, de az intézet megszűnése miatt jelentkezett a Richter Gedeon Gyógyszergyárba.

Az akkori nevén Kőbányai Gyógyszergyár lett élete színtere. Itt teret kapott tudása, szorgalma, tehetsége, kiteljesedett alkotókészsége. Eredményeivel hozzájárult a gyár külső-belső növekedéséhez, fejlődéséhez. Oroszlánrészt vállalt a gyár dorogi egységének fejlesztésében, de munkálkodott az indiai, bangladesi gyárak létrehozásában is.

Huszonhárom hazai bejegyzésű technológiai találmánya van, valamint 285 külföldön is megadott szabadalom szerzője. Folyamatosan publikál, szakmai múltját fémjelzik szakpublikációi, szakmai előadásai. Három szakkönyv szerzője, többnek lektora volt. Mérnöki tevékenységét az 1990-ben kapott Eötvös Lóránd díj koronázza.

Életét végigkíséri a tanítás. Gyermekkorában koszt-kvártélyért, később szellemi szükségletei kielégítése végett tanított. A Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskola oktatója majd igazgatója volt, így a Kada utcai iskolában is tanított. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy oktatta a Richter Gedeon, a Chinoin, valamint az EGYT dolgozóit is, meghívott előadóként a miskolci egyetemen adott órákat.

Tanult szakmája mellett hódol a régészetnek, a múlt emlékeinek. Egyetlen munkahelyének a Richter Gedeon Rt. történetének szakavatott ismerője, leírója. Kutatja Kőbánya gazdag történelmi múltját, összegyűjtötte településünk régi újságait, térképeit. Fejezetet írt az egyetemes és magyar repülés-történet hőskoráról, annak helyéről, a Rákosmenti rétek repülőteréről.

Dr. Takács István részére életútja, a kőbányai munkahelyen eltöltött 55 év, a kiemelkedő szakmai, tervező, mérnöki munkája, emberi magatartása, a tudásának átadása iránt érzett múlhatatlan vágya, Kőbánya iránti elkötelezettsége, szeretete és tisztelete elismeréseként a Képviselő-testület 437/2011. határozatával  „KŐBÁNYÁÉRT” díjat adományozott.