Ünnepi főhajtás a nemzet összetartozása előtt

Megemlékezéssel, ünnepi beszédekkel idézték föl Trianon emlékét a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Föltámadott Krisztus templomban Kőbányán.  Radványi Gábor alpolgármester beszédében kiemelte: bár lassan 100 éve már, hogy aláírták az igazságtalan békeszerződést, ennyi idő is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az akkori fájdalom csillapodjon, miközben az összetartozás ereje a komor évfordulóból mára magasztos, az együvé tartozást erősítő ünneppé vált.

„Amíg a külhoniak otthon vannak Kőbányán, Debrecenben, vagy Pécsett, amíg összeköt bennünket és az utódainkat Hunyadi János és Zrínyi Miklós, Bartók Béla és Kodály Zoltán, Arany János és Márai Sándor, addig Szent István országa igenis él. Együtt kapaszkodunk a földünkbe, a hagyományainkba, de legfőképpen egymásba. Ezért június 4-e többé már nem a gyász, hanem az összefogás, a közös hit és erő, az újrakezdés, a szívek revíziójának ünnepe” – hangsúlyozta a Nemzeti Összetartozás Napján az alkalomhoz különösen illő, az erdélyiekre hasonlító katolikus templomban tartott megemlékezésen Kőbánya alpolgármestere, Radványi Gábor. A magyarság történelmét idézve emlékeztetett, hogy azt vesztes háborúk, levert forradalmak, véres diktatúrák szegélyezik. Századok teltek el elnyomásban, megfélemlítésben, a megszállók és csatlósaik letarolták, kirabolták az országot, terrorizálták a lakosságot. De a magyarság soha nem szűnt meg létezni. „Mi, magyarok soha nem adjuk fel a gyökereinket. Mert ha a gyökereket elvágjuk, hagyjuk elvágni, akkor minden odavész. Ez az, ami összeköt minket, akárhol is éljünk. Mert a hazaszeretet, a hazafiság nem a földrajzi elhelyezkedés függvénye. Bárhová megy is az ember, a szívében mindig magával viszi a hazáját, a szülőföldjét. Ugyanúgy félti, ugyanúgy vigyáz rá, ugyanúgy szereti, mint mi, akik itt is élünk. Mert ez van a génjeinkben. Ezt ünnepeljük a Nemzeti Összetartozás Napján.”

A majdnem száz éve aláírt, igazságtalan trianoni békeszerződés következményeire utalva Radványi Gábor azt mondta: ennyi idő is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az akkor okozott fájdalom csillapodjon. Az idő talán sosem tudja majd begyógyítani ezeket a sebeket, de a közösségünk és a világmagyarság erejével ez a fájdalom enyhül. Az összetartozás ereje ebből a komor évfordulóból mára magasztos, együvé tartozást erősítő ünneppé vált. Ezen a napon kimondjuk azt, amit már évek óta tudunk, és amiért olyan sokat dolgoztunk: az anyaországban és a nagyvilágban mi együtt, és csak együtt vagyunk a magyar nemzet, amely a határok felett is újraegyesült. A történelmi Magyarország velünk él: a lelkünkben, a kultúránkban, a nyelvünkben, az általunk épített templomokban, az emberi kapcsolatainkban. Ezért ma nem gyászolni, hanem ünnepelni van okunk: megélni a nemzeti összetartozásunkat, azt, hogy a több állam fennhatósága alá tartozó magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek” – mondta az alpolgármester, aki Wass Albert szavaival fejezte be beszédét: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyengeség.”