Elhunyt Aradszky László

     

A Kőbányai Hírekben megjelent utolsó interjú...
Október 8-án, vasárnap este elhunyt Aradszky László. A közkedvelt táncdalénekes november 10-én jött volna Kőbányára, a Kőbányai Kulturális Központban adott volna életműkoncertet. A népszerű művésszel a napokban megjelent Kőbányai Hírek készített interjút, ám Aradszky László éppen a lap terjesztését megelőző este hunyt el. A művésszel készült egyik utolsó interjút az önkormányzat oldalán is közöljük.

 



Halálhíre nemcsak azért sokkolta a lapot, mert egy Kőbányának kedves énekest veszítettünk, hanem azért is, mert bár Aradszky László a napokban töltötte 82. életévét, de kora ellenére elképesztő energia feszült benne. Az alig két héttel ezelőtti interjú alkalmával még láthatóan jó egészségnek örvendett, vidám és közvetlen volt – sugárzott belőle az életkedv.

Aradszky László 1935. szeptember 20-án Budapesten született. Előadói karrierjét megelőzően a Töltőtolljavító Ktsz-nél dolgozott. 1963-ban a Magyar Televízió Tessék választani! könnyűzenei versenyén megosztott első helyezést ért el Még ide-oda húz a szív című dalával. Száznál is több ismert dal és két tucat örökzöld sláger előadója.

Nyugodjon békében!

A vele megjelent interjút az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

„Én már hazajárok Kőbányára”

Újra fellép a Kőbányai Kulturális Központban Aradszky László, a táncdalok fénykorának egyik legnagyobb sztárja. A fáradhatatlan művész több mint ötven esztendő slágereiből 90 perces műsorral szórakoztatja fiatal és korosabb rajongóit november 10-én. A mintegy két tucat örökzöld sláger és száznál is több ismerten csengő dal előadója most is különleges bulit ígér.

– Aligha lesz szokatlan a Kőrösi színpadja. Évtizedek óta gyakori vendége a központnak.

– Igen, már tucatnyi alkalommal voltam a Kőrösiben, nagyon szeretem a Kőbányai Kulturális központot, és a kőbányai közönség is rendkívül közel áll a szívemhez. 82 éves múltam, ám máig is heti 2-3 alkalommal lépek fel szerte az országban, illetve Erdélyben és a Felvidéken. De nyugodtan mondhatom, a megismert ezernyi helyszín közül a X. kerület az egyik kedvencem, én már hazajárok Kőbányára.

– Honnan ez a közvetlenség? Miért érzi ennyire itthon magát?

– Már a kezdetek kezdetén, a hatvanas években rendszeresen volt ott szilveszteri műsorom. A közönség mindig szeretett, és ezt nem csak Szenes Iván slágereinek köszönhettem. Melós krapek voltam, korábban a Töltőtoll Javítónál dolgoztam. Vagyis a kőbányaiaktól nem sokban különböztem – hacsak annyiban nem, hogy én két kerülettel arrébb húztam az igát. Talán ezért is mindig érezték rajtam, hogy egy vagyok közülük. Ez abban is megmutatkozott, hogy nagyon közvetlenek voltak velem, a színpad mögött is azonnal megtaláltuk a közös hangot, pillanatok alatt Művész úr helyett Lacikám lettem szinte mindenkinek.

– Barátságok is szövődtek?

– Hogyne, rengeteg. Rendszeresen kijárok a haverokhoz a szabadidőmben is. De még a számítógépes tanfolyamot is a kerületben végeztem. Amikor mindennapos lett a computer használat, úgy döntöttem, hogy magam is kitanulom a működését. Kinéztem egy tanfolyamot – éppen Kőbányán volt. Persze lett volna közelebb is lehetőség, de úgy voltam vele, csak néhány plusz buszmegálló, és lesz indok még több kőbányai kiruccanásra.

– Ilyen múlttal akkor még a Kőrösivel kapcsolatban is kell legyen egy emlékezetes sztori.

– Az egyik legnagyobb sikeremet is a művközpontban arattam. Én nem nagyon kalandozom a magyar nóta világába, de egyszer elvállaltam, hogy eléneklem ott az Az én jó apám című dalt. Szalai Antal és zenekara kísért, de még a tévéfelvétel ellenére is csak húsz percünk volt összejátszani. A fellépés azonban olyan nagyszerűen sikerült, hogy a Dankó Rádióban máig az akkori hangfelvételt ismétlik időről-időre.

– Elmúlt 82 éves, de heti 2-3 koncertet ad. Honnan ez a vitalitás?

– Az én néhai drága barátom, Kibédi Ervin mondta mindig: „mindenből a legjobbat”. Én is ezt vallom, és úgy gondolom, a közönségnek is azt kell adnom. Éppen ezért 43 éve egy szál cigit sem szívtam el. Ahogy mondani szoktam, már megittam a kenyerem javát, de nyolc éve egy korty alkoholt sem ittam – hogy a legjobb formámat hozzam. Rendszeresen használom a szobabiciklit, és most rendeltem meg a gyaloglógépet is.

– Pedig olvasni lehetett gyógyíthatatlannak mondott betegségről is. Magas vérnyomás, érszűkület…

– A vérnyomással már minden rendben, naponta mérem és fel is jegyzem az értékeket. Az érszűkület viszont butaság. Egy újságíró írta le tévesen érelmeszesedés helyett. Ugyan, ha évekkel ezelőtt érszűkületem lett volna, most itt lennék? Vagy rendszeresen ki tudnék állni a színpadra?


2017. október 11., szerda 07:07





Vissza