Orvos, nemzetközileg elismert szívgyógyász, a magyar kardiológia életre keltője és fejlesztője. 1945-ben került a Bajcsy-Zsilinszky Kórház III. belgyógyászati osztályának élére, amely 1948-tól kizárólag szívbetegeket kezelő, gyógyító osztályként működött. Szociálisan érzékeny ember volt, orvosi tevékenységének középpontjában a beteg ember állt, és osztályán a legszegényebb kőbányai betegeket is magas színvonalú ellátásban, gondos kezelésben részesítette.

Két magyar egyetemen, Budapesten és Szegeden is tanított, 120 tudományos dolgozata és 7 kardiológiai tárgyú könyve jelent meg. Orvosok generációit nevelte fel a szívbetegségek elleni küzdelemre.