1975-ig ápolónőként dolgozott. gyermekei születését követően 1979-ben szervező gondozóként Kőbányán a Kerületi Tanácsnál helyyezkedett el és mind a mai napig hűséges maradt választott hivatásához az időskorúak és a szociálisan rászorulók segítéséhez.

 

Tevékenységét végezte úgy, mint az Egyesített Szociális Intézmény vezetője, majd mint a Népjóléti Iroda vezetője. Ez utóbbi 1991-től kibővült a szociálpolitika pénzbeni támogatásával, a gyámhatósági, gyermekvédelmi, majd a lakásügyi szakterületek ellátásával.

 

Közreműködött a háziorvosi praxisok privatizálásában,a Kőbányai Egészségügyi Szolgálat létrehozásában és működése megszervezésében.

Feladatai mind magasabb szintű ellátása érdekében folyamatosan képezte magát, majd 1986-ban sikeresen diplomázott a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán és szociális szervező diplomát szerzett.

 

Nevéhez fűződik a kerületi idősgondozás teljes intézményhálózatának kiépítése, az étkeztetés,a házi gondozás, az idősek klubja és az idősek gondozóháza létrejötte. Munkássága idején kezdte meg működését a maglódi úti bölcsőde, a gyermekjóléti Szolgálat,a Gyermekek Átmeneti Otthona és az újonnan megépült Idősek Otthona.

Hangsúlyosan kezelte, hogy a különböző élethelyzetben lévő gyermekek és szüleik egy mind integráltabb rendszerben kapják meg az ellátást, amely ugyanakkor differenciáltan szolgálja a kiskorúak szellemi, fizikai és érzelmi fejlődését.

 

Kőbánya testvérvárosi kapcsolatának alapját képezi Wolverhamptonnal az 90-es évek elején indított együttműködés, amely a bölcsődék költségtakarékosabb működését, a gyermekhotel, a játszóházak és játszócsoportok révén valósult meg.

Átlagon felüli teljesítménye mutatkozik meg abban, hogy Kőbányán valamennyi olyan pénzbeli, szociális és lakossági ellátás működik, amelyet a Szociális Törvény és a Gyermekvédelmi Törvény lehetővé tesz. Emberi tulajdonságait tekintve minden rezdülését az empátia, a tolerancia és a szakma iránti elkötelezettség jellemzi.

Számára mindennél fontosabb az a tisztelet és szeretet, amely megmutatkozik azon emberek iránt, akik családi vagy szociális helyzetüknél fogva rákényszerülnek a segítség igénybevételére. Tette azt emberként, nem úgy, mint hivatali munkatárs, vagy vezető. Ezt a szemléletet a hatósági munka során is megőrizta és alkalmazta, de egyben elvárta munkatársaitól is e felfogás érvényesítését.