„Miért lett orvos? Miért éppen traumatológus? Tették fel életemben számos alkalommal betegeim, ismerőseim, barátaim a kérdést.
Nem volt véletlen, hogy középiskolába a Szent László (akkor I. László) Gimnáziumba jelentkeztem, humán érdeklődésű lévén, latint választva idegen nyelvként. Az osztályunk hangulatáról, tanárainkról – azt hiszem – mindent elmond, hogy közülünk öten lettünk orvosok! Ez „munkáskerületi” gimnázium volt abban az időben, ahol olyan tanárok oktattak, akik nem feltétlenül a rendszer hívei voltak. (Ne feledjük, hogy az 1960-as években járunk!) Ez volt a mi személyes szerencsénk! Olyan kvalitású tanáraink lehettek (csak néhányukat kiemelve), mint osztályfőnökünk Ongrádi József, aki magyart, Pápai Antal történelmet, Merva Vilmos latint, Bognár József földrajzot, Horváth István matematikát tanított. Közülük többen latin és ógörög tudással is bírva hintették el klasszikus műveltségünk alapjait.
Ki kell emelni Dr. Lange Nándor orvos-biológust, aki a Magyar Tudományos Akadémia kutatója is volt. Az ő és felesége által vezetett biológia szakkörben nemcsak tanulók voltunk, de egy külön család tagjai is. Ez volt az a plusz erő és tudásbázis, amely segített bennünket abban, hogy az orvosi hivatást választottuk. Az általuk vezetett szakkörbe tartozni felemelő érzés volt. Több évtizeden át oktatott tanítványaik közül számos professzor, kutató, kiváló orvos és egészségügyben dolgozó szakember lett.
A traumatológia választása sem volt véletlen. Az egyetem megkezdése előtt két éven át az Országos Traumatológiai Intézetben dolgoztam műtősegédként. A sérültek magas szintű gyógyítását látva ámulatba ejtett az a lehetőség, ami egy orvosnak megadathat. Így számomra a baleseti sebész vált „orvosképpé” és érlelte bennem az elhatározást: traumatológus leszek. Fiatal orvosként is nagyon szerencsés voltam: az Országos Traumatológiai Intézetben Prof. Dr. Manninger Jenő tanítványa lehettem, olyan nemzetközi hírű professzor mellett dolgozhattam, aki a szigorú szakmai képzés mellett odafigyelt tanítványai sorsára is, kemény iskolával felkészítve e szép szakma nehézségeinek leküzdésére. Így indulhattam el pályámon, és ez egész életem során meghatározta szakmai munkásságomat.
TANULMÁNYOK:
1952-1960 • Kada utcai Általános Iskola
1960-1964 • Szent László Gimnázium (akkor: I. László Gimnázium)
1966-1972 • SOTE – Általános Orvosi Kar – általános orvos
1998 • Egészségügyi menedzser
KÜLFÖLDI TANULMÁNYUTAK ÉS KUTATÓUTAK:
1980 • Németország – Prenzlau
1981 • Ausztria – Bécs
1983 • Ausztria –Feldkirch Svájc – Basel Németország – Memmingen
1991, 1994 • Svédország – Lund, Uppsala, Falun
1997 • Anglia – Peterborough Skócia – Edinburgh
1989, 1992 • Ausztria – Reutte Tirol
2000 • Németország – Hannover
SZAKVIZSGÁK:
1976 • sebészet
1979 • baleseti sebészet (traumatológia)
1998 • kézsebészet
2009 • ortopédia
TUDOMÁNYOS FOKOZAT:
1989 • az orvostudományok kandidátusa, PhD
1998 • habilitáció
1999 • egyetemi tanár
KUTATÁSI TERÜLET:
Combcsonttörések kezelésének fejlesztése, rögzítésének kísérletes és klinikai elemzése
Könyöktáji sérülések kezelése, mozgássérült könyök speciális mozgásjavító műtétei
NYELVVIZSGÁK:
1989 • német középfok, orosz alapfok
TÁRSASÁGI TAGSÁG:
Traumatológus és Gyermeksebészeti Társaság – Gyermektraumatológiai szekció
Osztrák Baleseti Sebészeti Társaság (ÖGU)
Német Baleseti Sebészeti Társaság (DGU)
Európai Traumatológus Társaság, ahol két évig vezetőségi tag volt (SICOT)
1988-1992 • Magyar Traumatológus Társaság – titkár
1992-2000 • Magyar Traumatológus Társaság – főtitkár
2000-2001 • Magyar Traumatológus Társaság – elnök
KITÜNTETÉSEK, ELISMERÉSEK:
2002 • Pro Sanitate
2004 • Lumniczer Sándor Elismerő Oklevél
2007 • Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje
2009 • Batthyány-Strattmann László-díj
2012 • Pro Facultate – Debreceni Egyetem Tankó Béla-díj
2015 • Emeritus professzor
2020 • Magyar Érdemrend Középkereszt
A Traumatológia és Kézsebészet szakmai kollégiumát 4 cikluson, 16 éven át vezette. A Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai sebészet szaklap főszerkesztője 2022-ig
MUNKAHELYEK:
1973-2002 • Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet – tudományos segédmunkatárs, majd munkatárs, osztályvezető helyettes, adjunktus, osztályvezető főorvos, orvosigazgató, főigazgató általános helyettese
1998-2002 • Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem – Semmelweis Egyetem ÁOK Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszéki Csoport tanszékvezető egyetemi tanár
2002-től • Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanár, egyben a Kenézy Gyula Oktatókórház Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály – osztályvezető főorvos
2015-től • Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) emeritus professzor
Prof. Dr. Fekete Károly részére Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testület – a kiváló orvos-szakmai életút elismeréseként – 130/2023. (IV. 20.) határozatával Szent László-díj elismerést adományozott.