Búcsúzunk
Vaderna Miklósné
1943-2024
Vaderna Miklósné Marika 1943-ban Öskün született. 1960-ban költözött férjével Kőbányára. 1961-ben, 17 évesen állt munkába a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Sebészeti osztályán. 1968-ban főnővérré nevezték ki a dr. Tagányi Károly főorvos vezetésével megalakuló intenzív egységben. Ez az osztály 1971-től végzett aneszteziológiai tevékenységet, Vaderna Miklósné egyike volt az országban elsőként aneszteziológiai asszisztens képzettséget szerzett öt nővérnek. Az 1980-ban önállósult Aneszteziológiai Osztály főnővéreként dolgozott tovább. 1987-ben újabb szervezeti átalakulást követően kapta ma is élő nevét a Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, ahol 2001-ig, nyugállományba vonulásáig látta el a főnővéri teendőket. A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban eltöltött 40 év alatt munkáját kimagasló szakmai tudással, a betegek, munkatársak iránti tisztelettel, szeretettel végezte. Kedves, nyitott személyisége, következetes szakmai útmutatása, annak betartatása tette őt elismert kollegává, majd vezetővé. Beosztott munkatársai szerették, tisztelték, értük mindig kiállt, kapcsolatuk példamutató volt. Nyugdíjasként a Szent János Kórház Laboratóriumában dolgozott tovább.
Segítőkészsége legendás volt, legyen szó hozzáforduló betegről, annak hozzátartozójáról, munkatársról. A barátok, a család is mindig, mindenben számíthattak rá, feltétel nélkül, azonnal reagált, segítő kezet nyújtott. A felé irányuló kérések, problémák sosem maradtak megoldás nélkül. Idejét, energiáját nem kímélve addig kereste az utat, míg megnyugtató választ nem tudott adni a hozzáfordulóknak.
Szerette Kőbányát. Ez az 1990-től 1998-ig végzett képviselői, majd az 1998-tól 2002-ig tartó szakértő bizottsági tagként végzett munkáján is érződött, hisz mindvégig az itt élők érdekeit szem előtt tartva tevékenykedett, és azért dolgozott, hogy minél élhetőbb, minél szerethetőbb kerületté váljon Kőbánya.
Csitáry-Hock Tamás írja:
Valaki elment. De hagyott itt valamit. Sok emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben…
És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet.
A valóságot, Az életet. Az emléket, melyben tovább él.
Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is.
Így válik az emlék jelenné, jövővé.
Marika elment… De sok mindent hagyott ránk: emlékezünk éleslátására, humorára, egyenes, őszinte, szókimondó megnyilvánulásaira. Itt hagyta a másokra való odafigyelés és a mások segítésének fontosságát.
Itt hagyott egy életet, mely példamutató és követendő, és így lesz a reá emlékezésből jelen és jövő…
Vaderna Miklósnét a Kőbányai Önkormányzat saját halottjának tekinti.
Nyugodjék békében!